sisak
sisak főnév -ot, -ja
1. (történettudomány) <Harcban> a fej védelmére való, kemény anyagból készült, nyílt (csak a fejtetőt és a tarkót borító) v. zárt (elöl ellenzővel v. rostéllyal ellátott) fejfedő. → Felnyitja a sisakot. Vett sisakot, páncélt, hét tollú buzogányt. (Arany János) Úgy sujtotta fejbe az ellenfelét, hogy a sisakja behorpadt. (Gárdonyi Géza) || a. (történettudomány) <Címerben> ennek ábrázolata a pajzs fölött; olykor a teljes címert is helyettesíti. Nem is hagyta Miklóst homályba borulni | A Nagyfalusi és Szalontai Toldi |…Kinek én ezt írám tört címere mellett | Zárt sisakon s pajzson kézbe kivont kardú | Nagyfalusi Arany, szalontai hajdú. (Arany János)
2. (katonaság) Acélból készült, meghatározott alakú fejfedő, amely viselőjét fejsérülésektől óvja; rohamsisak. A katonák, a tűzoltók, a légoltalmi szolgálatosok sisakja. A szemlére a csapatok sisakban vonultak fel.
3. (sport) Vívósisak, bukósisak. Lekapta a sisakját, s üdvözölte győztes ellenfelét.
4. Trópusi sisak: trópusi vidékeken hordott, vászonnal bevont parafából készült könnyű kalap, amely a fejet napszúrás ellen védi.
5. Búvársisak.
6. (műszaki nyelv) Építmény, kiemelkedő épületrész csúcsos fedő eleme, fedele. A kémény, a torony sisakja. || a. <Kazánokon, gőzgépeken> a gőz kitódulását megakadályozó kupak. || b. <Pálinkafőző edényen> domború födél.
Szólás(ok): nyílt sisakkal (harcol, küzd): <szóbeli v. írásbeli küzdelemben, vitában> nyíltan feltárja meggyőződését, szándékát, céljait.
Szóösszetétel(ek): 1. sisakdísz; sisakfedél; sisakhegy; sisakkorona; sisakkötő; sisakműves; sisaktakaró; sisaktoll; sisaktörő; 2. bukósisak; búvársisak; rohamsisak; toronysisak; vívósisak.
sisaktalan.
