1. tárgyatlan <Erős légáramlás> huzamosabb ideig éles, magas hangot ad. Sivít a szél. A csönd még nagyobb lett. Még a szél is halkabban sivít. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyatlan <Kilőtt lövedék v. nagy erővel eldobott tárgy> repülése közben kellemetlenül éles, magas, fütyülő hangot ad. A füle mellett sivítottak a golyók. A feje körül sivítottak a feléje hajigált kövek. Száll nyíl- s kopja-csoport, s … Utja közép táján iszonyú csengéssel esik le; Vagy pedig a levegőn végig gonosz éle sivítván Fegyvernek romlást, hősöknek szörnyü halált visz. (Vörösmarty Mihály) A gránátok sivítottak körülünk jobbra-balra. (Jókai Mór)
3. tárgyatlan <Ember, állat> fülsértő, visongó, éles, elnyújtott hangot hallat; visít. Sivít a megvert gyerek. Sivít az éhes malac. S a vár fölött a csend közé Baglyok, varjúk sivítanak. (Kisfaludy Károly) Vendégem csak egy halálmadár. A toronypárkányról néha sivít, visít. (Kemény Zsigmond) Mi elkezdtünk sivítani, rémülten és torkunk szakadtából. (Móricz Zsigmond)
4. tárgyatlan <Tárgy, eszköz, gépalkatrész> súrlódás következtében kellemetlenül éles, bántó hangot ad. Sivít az acélfűrész. A villamos … sivítva befordult az aluljáróba. (Babits Mihály)
5. tárgyatlan (átvitt értelemben, költői, rosszalló) <Hangszer, emberi ének> fülsértő, kellemetlenül visító hangot ad. Sivított a zene. (Tolnai Lajos) A város peremén sivít e dal. (József Attila)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.