skandál
skandál ige -t, -jon (iskolai)
tárgyas <Időmértékes verset> az értelem szerinti hangsúlyozás rovására úgy mond v. olvas, hogy a hosszú és rövid szótagok különbségét határozottan érvényre juttatja, a verslábak súlyosabb értékű szótagjait nagyobb nyomatékkal ejtve. Hexamétereket skandál. Skandáld ezt a verset! Fölhangolva… a lódobogás vidám ütemétől, hangosan kezdte skandálni Vergilius pompás verseit. (Babits Mihály) || a. (tárgy nélkül) Nem tud skandálni. [Babits] Furcsán, egyénien | skandált és mégis tökéletesen. (Szabó Lőrinc) || b. tárgyas (ritka) <Magyaros tagolású, ütemes verset> élesen tagolva, pattogtatva, vagyis úgy olvas v. mond, hogy az ütemek kezdő szótagjait erős hangsúllyal ejti.
Igekötős igék: elskandál; utánaskandál; végigskandál.
skandálás; skandálható; skandáló; skandált; skandáltat.
