1. Kősó. Sót bányász, főz, tisztít.Szóláshasonlat(ok):nehéz, mint a só: nagyon nehéz <súly>. Előttem rónaszéki só Megy sok szekéren. (Arany János) || a. Konyhasó. →Asztali só→darabos só; őrölt, tengeri só;(ritka, irodalmi nyelvben) sóval hintv. vet be (vmely területet): <az ó- és középkorban> a legyőzött fél lakóhelyét bosszúból lerombolja, felszántja (és sóval behinti). Van só a levesben? Add közelebb a sót! Egy késhegynyi sót tesz a vízbe. Kevés sóval főz. Kedve derűl Matyinak, szerez egy jó kézbeli fütyköst, S a sutból kivon egy pókhálólepte tarisznyát… Ebbe az anyja rakott túrót, hájat, kenyeret, sót. (Fazekas Mihály) Messze szőke Szajna mellett feketül egy hires város | …Ott a nép mely nyüzsg az utcán, eleven, könnyelmü tábor | ott valami leng a légben régi tengerek savából. (Babits Mihály) A lány járt-kelt a konyha és a lakás közt. Vízért csengettek, sóért. (Hunyady Sándor)
2. (átvitt értelemben) Az, ami ízessé, élvezetessé tesz vmit. Az élet sója; attikai só: csípős szellemesség, elmésség. Tanácskoztak együtt egy keveset, Amely is sok szóval, kevés sóval esett. (Csokonai Vitéz Mihály) Orczy gúnyoros helyein több a csín, a finomság, a só. (Arany János) Hogyha lehetne, be ütnél széjjel, Be hajnalodnék a magyar éjjel… Te volnál akkor életnek sója, Uri bűnöknek nagy bosszulója. (Ady Endre)
3. (vegyi ipar) Egy fémből és vmely sav maradékából álló vegyület. →Komplex só; a salétromsav sói; a talajban levő sók. A rézgálic a kénsav sója. || a. (ritka, régies) Repülő v. szagos só: illatosított szénsavas ammónia; régen rosszullét v. ájulás esetén háziszerként élesztésre használták.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.