sodró
sodró melléknév (ritka) (-n), -bb
1. Olyan, aki, ami sodor vkit, vmit. A fonalat sodró leány; a köveket sodró patak. És úton, útközön, Mint sodró vízözön, Mindent magával Visz a futó öröm. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) Ellenállhatatlanul magával ragadó. Az előadás sodró lendülete. Lomb nélkül, virág nélkül mit ér az ág? Hogyha pusztán s szárazon a törzsök áll, Hamar éri a sodró vész, a halál. (Petőfi Sándor) Óh, a Modern Nagyváros Bűnei! a céda, bonyolult …, sodró és örvénylő Élet! (Babits Mihály)
