sopánkodik
sopánkodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) (kissé rosszalló)
<Rendsz. nő> erőtlen, tehetetlen szomorúsággal, sóhajtozó, sápítozó hangon panaszkodik, kedvetlenségét, bánatát így fejezi ki. Sopánkodik vmin v. vmi miatt. Itt cselekedni, nem sopánkodni kell. Sopánkodik a rossz időjáráson. Úgy futtában sopánkodott egyszer-másszor anyám, ha eszébe jutott, hogy Csaba már megint bukott háromból. (Kaffka Margit) Az asszony… elkezdett sopánkodni, hogy a szárazság miatt nem lehet szántani. (Móra Ferenc) Asszonyok sopánkodtak a drágaság miatt. (Kosztolányi Dezső)
sopánkodás; sopánkodó.
