sövény
sövény főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Földbe vert karók, vízszintes lécek közé vesszőből v. más növényi szárakból font kerítés. Fűzfavesszőből készült sövény; tüskés sövénnyel (el)kerít, körülvesz vmit; sövényt fon. Köcsögök száradnak a sövény karóin. Az udvart sövény választja el az úttól. És hogy a hajnallal a városba érten, A király házára mindjárt ráismértem … Ott fakó lovamról kényesen leszöktem, A sövény fájához, mint illik, kötöttem. (Garay János) A kis kert sövénye mögött nehány … ibolyára talált. (Kemény Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Puha, piros ajkát, ragyogó fehér fogainak mennyei sövényét kívánatosabbnak találta, mint valaha. (Petelei István)
2. Sűrűn ültetett bokrokból, cserjékből álló kerítés; élősövény. Eleven sövény. Görcsös águ bükkel a sötét szélt,• – Mely a házat vészek ellen ójja: – Udvarába eleven sövénnyel Foglalá be régi jó lakója. (Tompa Mihály) A nyíratlan sövény kipattintotta már haragos zöldjéből fürtös rózsaszín kelyhecskéit. (Babits Mihály)
A 2. sz. jelentésben található Tompa-idézet első sora így helyesbítendő: Görcsös águ bükkel a sötét szílt,
Szólás(ok): a sövény alatt (v. más sövénye alatt) hal meg: idegenben, otthontalanul, nyomorultan, kivert kutyaként pusztul el.
Szóösszetétel(ek): 1. sövényakadék; sövénydísz; sövényfonadék; sövényfonás; sövénygát; sövényháló; sövényház; sövénykapu; sövénykaró; sövénykert; sövénykunyhó; sövénylyuk; sövénynyírás; sövényvessző; 2. drótsövény; élősövény; orrsövény.
sövényes; sövényez; sövénytelen.
