spicc [1]
spicc [1] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1.* (bizalmas) A cipő orra. Spiccel rúgott a labdába. Foltot tesz a spiccre.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. (táncművészet) <Balettben, klasszikus táncban:> lábujjhegy. Spiccre áll; spiccen táncol.
3.* Hegyes szöget alkotó két vonallal határolt, ék alakú forma, alakzat, ill. elem. A hajó eleje spiccbe megy össze. Spiccben van kivágva a ruha nyaka.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
4.* (népies) Szipka, szopóka <cigarettához, szivarhoz>.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
5. (műszaki nyelv) Porszerű, apró faszén.
6. Közepes nagyságú, hosszú, fehér szőrű, hegyes orrú, kis, hegyes, álló fülű, kunkorodó farkú kutya. Eszkimó, fekete, törpe spicc.
