spriccel
spriccel [ë] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyatlan <Folyadék> nyomásra szűk nyíláson keresztüljutva éles sugárban lövell. Spriccel a vér az átvágott ütőérből. Spriccel a víz az ujjal lazán befogott csapból. Beledöftem a bajonétomat … ömlött abbul a vér … oszt mind a képembe spriccelt. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyatlan <Folyadékot tartalmazó, szűk nyílású edény, cső> folyadékot ilyen módon lövell. Spriccel a szódásüveg. || b. <Személy> előidézi a folyadéknak ezt a lövellését.
2. tárgyatlan <Személy> kezével folyadékot apró cseppekben szétszór; fröcsköl. Ne spriccelj a szemembe!
3. tárgyatlan <Szabadban v. medencében fürdéskor> a vízben lépéseivel, mozdulataival a közellevőkre vízcseppeket szór; fröcsköl. Ne spriccelj!
4. tárgyas Apró vízcseppekkel beszór, meghint vkit, vmit. A fürdő gyermekek egymást spriccelik a medencében. Vasalás előtt spriccelni szokták a ruhát. || a. tárgyas Vékony sugárral beszór, permetez vkit, vízsugarat irányít rá. A kerti fecskendővel játszó gyermekek egymást spriccelik.
5. tárgyas (kohászat) <Vasból való tárgy felületét> magas nyomású pisztolyból (4) lövellő megolvasztott cinkkel v. ólommal beszórja.
Igekötős igék: átspriccel; bespriccel; belespriccel; kispriccel; lespriccel; összespriccel; ráspriccel; szétspriccel; végigspriccel; visszaspriccel.
spriccelés; spriccelget; spriccelhető; spriccelő; spriccelt; spricceltet.
