srófol
srófol tárgyas ige -t, -jon
1.* (népies) <Csavart, csavarmenettel ellátott szeget> forgatással és nyomással vmely szilárd anyagba juttat; csavaranyát a csavarmenetre hajt; csavar. Az említett gerendáról nyolc lánc fityege le, egyik végével a gerendába srófolva. (Kazinczy Ferenc) A dugóhúzót a palack nyakába srófolta. (Krúdy Gyula) || a. (népies) Vmihez srófol vmit: csavarmenetes szeggel v. csavarral hozzáerősíti; csavaroz. [A láda] a pallóhoz van srófolva. (Jókai Mór)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. (átvitt értelemben, bizalmas)<Vmely árunak az árát, vminek a díját, esetleg a szóban forgó követelményt> céltudatosan fokról fokra emeli v. lenyomja. Az árucikkek árát mindig magasabbra v. lejjebb srófolták. Azon mesterkedett, hogy a díjakat minél magasabbra srófolja. Nevetett nagyon, meg tán még bosszankodott is, hogy elviszem a szekeret, pedig ő még talán új árat is tudott volna srófolni. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: besrófol; belesrófol; felsrófol; kisrófol; lesrófol; összesrófol; rásrófol.
srófolás; srófolgat; srófolható; srófoló; srófolt; srófoltat.
