stabil
stabil melléknév -en, -abb
1. (fizika) Stabil helyzet: olyan egyensúlyi állapot, amelyben a test súlypontja a test megtámasztási pontja alatt van; nyugalmi állapotából nehezen kimozdítható; biztos egyensúlyú h. || a. (választékos) Ilyen helyzetű. Stabil rúd, tömeg.
2. (műszaki nyelv) Szilárdan alátámasztott, megtámasztott, szilárd. Stabil állvány, építmény. || a. (műszaki nyelv) Rögzített, helyben maradó, álló. Stabil gőzgép, motor.
3. (átvitt értelemben, választékos) <A labilissal ellentétben> állandósultnak tetsző, változás jeleit nem mutató, szilárd vmi. Stabil állapot, ár, pénz. A politikai helyzet stabil. Stabil állása van.
stabilság.
