statárium
statárium főnév -ot, -a (rendsz. csak egyes számban (jogtudomány)
Rögtönbíráskodás, rögtönítélő eljárás (bevezetése), ill. annak elrendelésével járó rendkívüli állapot. Statáriumba ütköző cselekmény; elrendelik, kihirdetik a statáriumot. Akkoriban virágzott a betyárság. Hol itt, hol ott kellett statáriumot rendelni. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka, régies) Rögtönítélő bíróság. Az ügy statárium elé tartozik. Ha más nincs – még a statárium elnökségét is örömmel elfogadja. (Eötvös József)
statáriumi; statáriumos.
