státus
státus főnév -t, -ok, -a, (ritka, elavulóban) státusz (régies írva: status is)
1. (hivatalos) Az ugyanazon foglalkozási, hivatali csoportba tartozó, oda kinevezett tisztviselők, közalkalmazottak összessége, létszáma. Állami, bírói, közalkalmazotti, nevelői, tisztviselői státus. || a. (hivatalos) Költségvetésben megszabott, kulcsszámok szerint csoportosított, rendszeresített tisztviselői, (köz)alkalmazotti állomány, létszám <vmely intézményben, hivatalban>. A hivatal, az intézet státusa. Betelt a státus. Két hely megürült a státusban. Kibővítik a státust. || b. (1945 után, hivatalos) <(Állami) alkalmazottak csoportosításában> meghatározott munkaköri kulcsszámok alapján szervezett, költségvetésben megállapított létszámú csoport. Ebben a státusban hatvan dolgozónk lehet. || c. (hivatalos) Az ide tartozók részére biztosított költségvetési hely. Nincs státusa. Státust biztosítanak részére.
2. (ritka, régies) Állomány, álladék, készlet, összesség. || a. (régies) Állapot, helyzet.
3. (régies) Állam. A népnevelésről gondoskodni a státus kötelességei közé tartozik. (Eötvös József)
4. (régies) Testület, kar, rend. A hatóság külön statusnak tekinti a líceumot. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): státusadósság; státusbörtön; státuscsíny; státusegység; státusélet; státusforma; státusgazda; státusgazdálkodás; státushatalom; státushely; státusköltség; státuskötelezvény; státuspapír; státustanács; státustest; státustudomány; státusvallás.
státusi; státusú.
