stílus
stílus főnév -t, -ok -a (régies írva: stylus is)
1. Az a sajátos mód, ahogyan gondolatainkat, közölnivalónkat a nyelvi eszközök megválogatásával kifejezzük; kifejezésmód. Cikornyás, dagályos, egyéni, eleven, emelkedett, folyékony stílus; → kuriális stílus; lendületes stílus → magas stílus; magyaros, mesterkélt stílus; → pittoreszk stílus; szabatos, terjengős, tömör stílus; távirati stílus: sürgönystílus. A stílus maga az ember. Petőfi stílusa egyszerű és világos. Swift modorát találjuk néha Eötvös stílusában is. (Péterfy Jenő) Kialakította stílusát, külön modorát s légkörét. (Babits Mihály) || a. (irodalomtudomány) Az írói v. általában az irodalmi szemléletnek és kifejezésnek, a mondanivaló nyelvi megfogalmazásának, írói megformálásának az egyes korokra, irodalmi törekvésekre, irányokra jellemző módja. Absztrakt, futurista, klasszikus, naturalista, romantikus stílus; akadémikus, archaizáló, eklektikus stílus. || b. (irodalomtudomány) A nyelvi kifejezésnek, a mondanivaló írói megformálásának az egyes irodalmi műfajokra jellemző módja. Drámai, elbeszélő v. epikus, értekező, költői, prózai, szónoki stílus; az újságírás stílusa.
2. (művészettörténet) <Az építészetben, képző- és iparművészetben, zenében stb.> történetileg kialakult, koronként, tájanként, nemzetenként, művészeti irányonként és csoportonként, sőt egyénenként is változó jellegzetes kifejezésmód; formanyelv. Barokk, biedermeier, csúcsíves v. gót(ikus), empire stílus; → görögös stílus; klasszikus, reneszánsz, rokokó stílus; → román stílus; bizánci stílus; → dór stílus → ión stílus; mór, németalföldi stílus; → ónémet stílus; → akadémikus stílus; modern stílus; → monumentális stílus; → ornamentális stílus; primitív stílus; építészeti, festői, zenei stílus; díszítő, melodikus, virtuóz stílus. || a. (művészettörténet) <Vmely művész alkotásaiban, alkotó módjában> szellemi és művészi sajátosságok, megkülönböztető vonások jellegzetes egysége. Beethoven stílusa; Munkácsy festményeinek stílusa.
3. <A magatartásban, viselkedésben, fellépésben v. vmely tevékenységben> sajátos, az egyénre jellemző mód; modor. Van benne stílus: megfelelő, illő, tetszetős. Micsoda stílus ez! Hát illik így viselkedni? Jó szíve volt, de már a stylusából nem engedett. (Mikszáth Kálmán) Mindig megvolt benne ez a hetyke, dacos és fordulatos stílus, de különösen, ha parasztféle nőkkel találkozott. (Móricz Zsigmond) || a. (sport) Az a sajátos mód, ahogyan a sportoló, játékos v. csapat feladatát megoldani, s minél jobb eredményt elérni igyekszik. → Guruló stílus; támadó, védekező nehézkes, szép stílus. Gyönyörű stílusban futott. A vívók áttértek az olasz stílusra. Labdarúgóink a lapos, helycserés, ötletes stílust játszották. Vili nem szépen futott. Ha stílust akart teremteni, mindig elrontotta a futamot. (Kosztolányi Dezső) || b. (1945 után) Sajátos, jellemző munkamódszer. Élmunkás, sztahanovista, újító stílus.
4. (történettudomány) A régi görögök és rómaiak íróvesszője, amellyel a betűket és számokat viasszal bevont fatáblára karcolták.
Szóösszetétel(ek): 1. stílusegység; stíluselemzés; stílusfejlődés; stílusfinomság; stílusformáló; stílushiba; stílusirányzat; stíluskeresés; stílusnem; stílusparódia; stílusromantika; stílussajátság; stílusteremtő; stílustisztaság; stílustörténet; stílusvizsgálat; 2. copfstílus; levélstílus; munkastílus; sürgönystílus; táviratstílus.
