stoppol [1]
stoppol [1] ige -t, -jon
tárgyas Stoppol vmit: azzal van elfoglalva, hogy vmely ruhaneműn, kül. harisnyán szakadás, kopás folytán keletkezett lyukat hosszába és keresztbe öltött fonállal besző, betöm, eltüntet. Nelli … hallgatagon járt-kelt a házban, vagy stoppolta a kisebbik fia harisnyáit. (Babits Mihály) Anna bent egy fiatalúrnak stoppolja a zokniját. (Gelléri Andor Endre) || a. (tárgy nélkül) Egész nap stoppol.
Igekötős igék: bestoppol; megstoppol; összestoppol.
stoppolás; stoppolgat; stoppolható; stoppoló; stoppolt; stoppoltat.
