strici
strici főnév -t, -je [e] (bizalmas, rosszalló)
1. (elavulóban) Utcai nőnek kitartott szeretője. Valakinek a stricije.
2. <Szidalmazásként:> hitvány, aljas, pimasz férfi. Piszok strici! Hogy összefogdosta a karom! …Tudom, hogy meglátszik a nyoma! … Nyomorult strici, hogy megszorított. (Nagy Lajos) || a. Neveletlen suhanc, utcagyerek.
3. jelzői használat(ban) Ilyen személyre jellemző. Strici viselet, viselkedés.
Szóösszetétel(ek): stricitempó.
stricis; striciség.
