strófa
strófa főnév ..fát, ..fája (régies írva: stropha is) (elavulóban)
Versszak, szakasz. Alkaiosi strófa; négysoros strófa. Szentmarjay hangosan fütyölé el a Marseilli marsot s annyiszor, amennyi strófája az éneknek volt. (Kazinczy Ferenc) Megeresztette azt a szép bariton hangját, s rágyújtott, hogy „Lekaszálták már a rétet” … Elénekelte ő ezt a strófát tizenkétszer is, mert valószínűleg igen passzolónak találta a maga életére. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka, bizalmas) Dalszöveg, vers. Tudok erre is egy strófát.
Szóösszetétel(ek): strófaszerkezet.
strófájú; strófás.
