súg
súg ige -tam, -ott, -jon
1. tárgyas Vkihez, vkinek a füléhez közel hajolva fojtott halk hangon, a beszéd zöngéjét letompítva, mond, közöl vmit <rendsz. egyszeri, rövidebb közölnivalót>. Súg vmit vkinek (a fülébe). Súgok neked egy titkot. Gyere ide, súgok vmit! Mit súgtál neki? Borúlj a vállamra angyalom, Súgjad a fülembe, hogy szeretsz. (Petőfi Sándor) „Nézd meg, ki vagyok.” (súgtam néki) S meglékeltem a fejemet, Agyamba nézett s nevetett. (Ady Endre) Kis, furcsa lányok, édesek … Jaj jöjjetek és súgjatok még | nekem valami kéteset. (Kosztolányi Dezső) Rózsa Sándor … valamit súgott Szellő lova fülébe. (Móricz Zsigmond) || a. (tárgy nélkül) A fülébe súgott.
2. tárgyas (tárgy nélkül is) (film, színház) <Vmely szöveget v. szövegrészt>, suttogó hangon rendszeresen mond, hogy ezzel kisegítsen vmely színészt v. szavalót, ill. szájába adja a szükséges szöveget, de úgy, hogy maga el van rejtve a közönség szeme elől. Súgja a szerepet vkinek. A súgónak az egész darabot súgnia kellett. Súgd neki a verset, mert mindjárt belesül! Ha nem súgnak neki, belesül a szerepébe.
3. (tárgy nélkül is) (iskolai) Súg (vmit) vkinek: <tanuló> a kérdésre adandó választ halkan, titokban közli a felszólított tanulóval. Ki súgta ezt? Súgjatok, nem készültem! Ki súgott?
4. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Vmit súg vkinek: <belső sugallat, ösztön> homályos megérzésként, sejtelmes tanácsként, figyelmeztetésként közöl vmit vkivel, v. ilyenként hat rá. Az → ördög súgta neki. Lelkiismeretem súgta, hogy így tegyek. Jó szerencséje súgta neki, hogy ne jöjjön ide. Valami belső hang azt súgta, hogy szerencsés fordulat következik. Valami hideg borzongás azt súgá, hogy én leszek a vesztes. (Tolnai Lajos) Rövid, hideg szakító levelet írtam… Igazában … nem tudtam volna megmondani, miért csináltam … Csupa idegeskedésből-e vagy helyes ösztönöm súgta? (Kaffka Margit)
Igekötős igék: átsúg; besúg; kisúg; megsúg; odasúg; összesúg.
súgható; súgott.
