I. melléknév -n v. -an, -bb Olyan, ami suhog (1–6). Suhogó erdő nád, pálca, ruha, szárny, szellő. Hasztalan! a suhogó nyilakat még hallja röpülni. | Szállnak azok mind szüntelenűl. Ő lankad azonban. (Vörösmarty Mihály) A hölgy … perdül … Míg pajkosan lebbenti szét A szellő suhogó mezét. (Arany János) Nincs idő és nincs tér, csak Hanna van, az ő … szép feje és halkan suhogó selyemruhái. (Karinthy Frigyes) A szélnek nem … lehet parancsolni, se a suhogó letarolt nádnak. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ja
1. (népies, irodalmi nyelvben) Bot, pálca, vessző. A tiszteletes úr … a somfa suhogóval olyat húzott … a kísértet … nyaka közé, hogy az esze nélkül fordult vissza. (Jókai Mór)
2. (népies) Hosszú kötelű, szíjú ostor, ill. ennek kötele, hegye. Táncos uram elővette az ülése alá dugott ostort, s kikanyargatta annak négyes-suhogóját. (Jókai Mór)
suhogós.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.