süketség [süketség v. sükeccség] -et, -e [ë, e], (régies) siketség (csak egyes számban)
1. A süket (I. 1, a) melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot; a hallóképesség teljes v. nagyfokú hiánya. (Vele) született, szerzett, teljes süketség; a süketség gyógyítása. A süketség kellemetlen testi fogyatkozás. || a. (bizalmas) Zenei süketség: zenei érzék, hallás hiánya; botfülűség. || b. Vkinek süket (I. 1, a) volta, állapota. Süketsége a korral jár. Süketsége miatt beszél olyan hangosan. || c. (átvitt értelemben, népies, rosszalló) Vminek süket (I. 3a, 5) volta. A terem, a zongora süketsége; a fazék, a kályha süketsége.
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Vmi iránti érzéketlenség, közömbösség. Értelmi, lelki, szellemi süketség. || a. (argóban, rosszalló) Ostoba, értelmetlen, gyámoltalan, süket (I. 6a) dolog, magatartás. Micsoda süketség!
süketségi.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.