sulyok
sulyok főnév sulykot, sulyka
1. (népies, régies) Vastag, téglalap alakú, nyeles falap, amellyel mosáskor a ruhát verik, hogy könnyebben megtisztuljon. S Ágnes asszony a patakban Lepedőjét újra mossa … Áll a vizben, széke mellett … Holdvilágos éjjelenkint, Mikor a víz fodra csillog, Maradozó csattanással Fehér sulyka messze villog. (Arany János) Tengervágyáról a patak letett, Malmot hajtott megint türelmesen; Viselte a sulyok csapásat. (Reviczky Gyula) Lenn mos a királylány… a kútnál. Sulyokkal veri egy padocskán a ruhát. (Gárdonyi Géza)
2. Nyélre erősített, fából v. fémből való henger v. alul lapos félgömb, amellyel kézi erővel földbe vernek, ledöngölnek, összezúznak vmit; döngölő. Sulyokkal döngöli le a fölásott földet. Az óriás markában cserfabot, Mely oszlopnak kicsiny, de nagy sulyoknak. (Madách Imre) || a. (műszaki nyelv) Hasonló célra való alkatrész egyes gépekben (pl. olajütőben, cölöpverőgépben, döngölő-, zúzógépben). || b. (tájszó) Mángorló (II. 1a).
Szólás(ok): elveti, elhajítja v. eldobja a sulykot: a) túlhalad a helyes mértéken, helytelen túlzásra ragadtatja magát; b) nagyot mond, füllent.
