surbankó
surbankó főnév -t, -ja (tájszó)
1. Kamasz, suhanc, siheder. Fiatal surbankó voltam, amikor irogattam a Vasárnapi Újságnak. (Móra Ferenc)
2. jelzői használat(ban) Kamaszkorban levő, serdülőkorú <fiú>. Surbankó legénykék. Egy-két surbankó legény a kocsik körül marad, a többi ember … szerteszéled. (Tömörkény István) || a. jelzői használat(ban) Ilyen korú személyre jellemző, hozzá tartozó. Surbankó korban.
