sürgősség
sürgősség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
A sürgős melléknévvel kifejezett tulajdonság, jelleg; vminek sürgős, sürgető volta. A levél, a munka, a távirat, az út, az ügy sürgőssége. Az intézkedés sürgőssége nyilvánvaló. || a. (hivatalos) <Országgyűlési, kerületi, tanácsülési v. hasonló testületi vitában> vmely kérdés soron kívül való megtárgyalása. Kérte, javasolta az ügy tárgyalására a sürgősség kimondását. Az ellenzék is egyetértett a sürgősséggel.
