susog
susog ige -tam, -ott, -jon (hangutánzó)
1. tárgyatlan Nagyon halkan s fojtottan, a hangszalagok rezgése által keltett zönge nélkül úgy beszél, hogy szavaiból a távolabb állók számára főleg csak a sziszegő és s-féle (s, zs, cs, dzs) mássalhangzók hallatszanak. A beteg szobájában susogtok a látogatók. A vacsora csöndesen kezdődött. A vendégek csak susogva beszéltek. (Gárdonyi Géza) A cigányasszonyok összehajoltak …, és susogtak a maguk csudálatos idegen … nyelvén. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyas Ilyen hangon mond, ejt ki vmit. Nem érteni, mit susognak. Álmatlan, hosszú éjszakákon Neved susogja lázas ajkam. (Komjáthy Jenő) Aggyisten – susogta azon a hangon, amelyen a mellbajosok szoktak beszélni. (Gárdonyi Géza)
3. tárgyas <Főleg bizalmas, titkos dolgot> vkihez közel hajolva, halkan, fojtottan közöl; suttog. Mindenfelé azt susogják, hogy … Rosszat susog a nép eme hírmondórul. (Arany János) A faluban azt kezdték susogni, hogy hektikában van. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan <Főleg bizalmas, titkos dologról> vkihez közel hajolva ilyen hangon beszél, beszélget; suttog. Mindenfelé arról susognak, hogy … Szaporán, hé! nagy a rakás: mozogni! | Nem is illik összebúva susogni. (Arany János) A vállamra hajtotta a fejét … És a fülembe susogott. (Gárdonyi Géza)
4. tárgyas (tájszó) Súg (1, 3). Jó angyalod susogta ezt neked. (Katona József) A távozni készülő nem hall lelkében semmi hangot, mely azt susogja: maradj, maradj! (Jókai Mór)
5. tárgyatlan (irodalmi nyelvben) <Szél v. gyenge széltől mozgatott növény, lomb> halk, egyhangú, finoman zizegő hangot ad. Hadd zengjen még a költő ábrándot, vígaszt, halkat … Mint erdőn a szeld ezüst zenéjű hársfa Susog az éjben is, ha a többi fa hallgat. (Tóth Árpád) Sejtelmesen susognak a sötét fák. (Kosztolányi Dezső) Az ecetfa vékony levelei susogtak. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: átsusog; belesusog; elsusog; végigsusog; visszasusog.
susogás; susogott.
