1. (átvitt értelemben is) Olyan <személy>, aki süt (1, 3–5, 8). Kenyeret sütő asszony; a puskáját a szarvasra sütő vadász; a lovak nyakába ismertető jelet sütő csikós; szemét a földre sütő asszony.
2. (határozóval) Olyan <tárgy, anyag, égitest>, amely izzó voltánál fogva hőt sugároz. Melegen sütő kályha; forrón sütő nap; a bőrt barnára sütő nap.
II. főnév -t, -je [e]
1. Tűzhely, kemence elkülönített rekesze, amelyben a belehelyezett tárgyat, ételneműt a meleg minden oldalról egyenletesen éri. Beteszi a sütőbe a tésztát. Kinyitja a sütőt, és megszurkálja a pecsenyét. Visszatolta a tepsit a sütőbe, mert még halvány volt a tészta. (Nagy Lajos)
2. (tájszó) Falusi ház része, ill. az udvaron külön álló kis épület, amelyben a sütőkemence van.
3. (kissé régies) Kenyér és tésztafélék sütésével foglalkozó iparos. A sütők ipartestülete. Hozott … a sütőktől és cukorral bánó mesteremberektől mézes lepényt. (Jókai Mór)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.