süveg
süveg [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (régies) Nemezből v. prémből készült, magas, hengeres v. csúcsos, karimátlan v. felhajtott peremű férfi fejfedő. Darutollas süveg. Fejébe nyomta a süveget. Egy pirosköpönyeges szőke dalia lovagol elől. Darutoll süvegén. (Gárdonyi Géza) || a. Ilyen fejfedő, vmely hivatás. méltóság külső jeleként. Fejedelmi süveg. A pap úgy palástosan jött végig a falun … Az imakönyv a hóna alatt, s a papi süveg a fején. (Móricz Zsigmond) || b. (régies, gyak. választékos) Általában férfi fejfedő, kalap, sapka. Árvalyányhaj a süvegem bokrétája Árva leány a szerelmem violája. (Petőfi Sándor) Állj elő vén Márkus! vedd le a süveget, | Hadd süsse a napfény galamb-ősz fejedet. (Arany János) Leveszem úri süvegem | A paraszt Nyár előtt. (Ady Endre)
2. (népies) Kunyhó, sátor, torony süvege: tetejének legfelső, csúcsos része. Csúcsos süveggel a tengernyi sátrak Elszórva mindenütt. (Arany János)
3. (építészet) A homlokfaltól kiinduló háromszögű boltozatrész.
4. (régies) Cukorsüveg. 10 kilós süveg. Letört egy darab cukrot a süvegből. || a. jelzői használat(ban) (régies) Egy süveg cukor: ilyen (alakú és nagyságú) cukortömb; egy cukorsüveg.
Szólás(ok): (régies) Feltette az Orbán süvegét: berúgott, lerészegedett; ld. még veréb.
Szóösszetétel(ek): 1. süvegbolt; süveggerenda; süveggomba; süveggyártó; süveghegy; süvegkályha; süvegkemence; süvegposztó; süvegtoll; 2. cukorsüveg; gömbsüveg; püspöksüveg; toronysüveg.
süveges; süvegű.
