süvölt
süvölt ige -ött, -sön; -eni [e] (-ni) (hangutánzó)
1. tárgyatlan <Szél, sebesen mozgó tárgy> hosszasan süvít (1) . A szél süvölt. Fúj, süvölt a Mátra szele, | Üngöm, gatyám repül vele. (Czuczor Gergely) Mindenfelől görgött, süvöltött … a golyó. (Gárdonyi Géza) Az ajtók kifordultak a sarkukból. Hideg szél süvöltött. (Hunyady Sándor)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka, költői) <Ember, ill. a hangja> riasztó erővel, élesen, erősen szól. Mért nem találkozunk süvöltve Az eszme-barrikádokon? (Ady Endre) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Madár> hasonló hangot ad. Minden színű és szagú madarak … süvöltenek, kerepelnek, huhognak. (Jókai Mór) || b. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Ily módon mond, közöl vmit. Azt süvöltötte, hogy …
Igekötős igék: átsüvölt; besüvölt; belesüvölt; elsüvölt; felsüvölt; keresztülsüvölt; szembesüvölt; végigsüvölt.
süvöltés; süvöltött.
