sz [4]
sz [4] indulatszó, ssz
1. (rendsz. belélegzéssel képzett hangként) <Hirtelen jelentkező fájdalmas érzet, éles, felszisszenő testi fájdalom kifejezésére.> Sz, de fáj! Sz, nagyon meleg ez a lábas! Minő tolongás, öklözés van ottan [= a vásáron]!… Kevés, hogy nézne csak, mint én, nyugodtan. | De annak is „szsz”, tyúkszemére: top! | S míg fájdalom miatt fogát beszíja, Lépen könyököli holmi gaz kolop. (Arany János)
2. (néha belélegzéssel képzett hangként)
<Elismerő csodálkozás, kellemes meglepetés kifejezésére.> Sz, barátom, micsoda élet van ott!
