szabadalom
szabadalom főnév ..lmat, ..lma
1. Vmely találmány ipari (el)készítésére, gyártására, felhasználására, forgalomba hozatalára vkinek, rendsz. a feltalálónak adott kizárólagos jog, állami engedély; patent. Külföldi, magyar szabadalom; találmányi szabadalom; a szabadalom megszűnik; szabadalmat ad, kér vmire.
2 (régies) Vmely hasznot hajtó tevékenység, foglalkozás folytatására feljogosító hatósági engedély, ill. az erről szóló okirat. A később Helmeczynek százezreket jövedelmezett „Jelenkor”-nak szabadalmát ő nyerte meg… (Vas Gereben) A nagy terem közepén rendetlen halmokban hevertek… szerződések, cserelevelek,… rév-, vám-, italmérési és vásárjogok szabadalmai. (Eötvös Károly)
3. (elavult) Előjog, kiváltság. [Az ellenzék] a szabadalmak megóvásáért védelmezte az alkotmányt. (Kemény Zsigmond) [A] királynak volt egy híres bolondja; Kinek szabadalma volt, hogy az igazat kimondja. (Jókai Mór) Akli Miklós valóságos szabadalmat élvezett mindenféle bohóságok… elkövetésére. (Mikszáth Kálmán) [Van olyan férfi is], aki elég szerencsés bejuthatni minden társaságba, s elég okos élni ezzel a szabadalommal. (Ambrus Zoltán)
4. (ritka, régies, irodalmi nyelvben) Szabadság (2). Ez nemcsak költői szabadalom, sőt kötelesség ilyenféle bevezetést adni egy mesének. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): szabadalombitorlás; szabadalomjog; szabadalomlevél; szabadalomsértés; szabadalomtulajdonos.
