szabadul
szabadul tárgyatlan ige -t, -jon
Általában szabaddá lesz.
1. Kiszabadul (1, 1a). Egy hét múlva szabadul. Körül a kurjongás, valamint tűz, gyúlad; Sor sor után vigyáz; itt nem szabadul vad. (Arany János) Ha kérdik, hogy vagyok, Mondd meg: hogy rab vagyok, A jó isten tudja, Mikor szabadulok. (Gyulai Pál)
2. (népies) A katonaság kötelékéből elbocsátják. Pista most szabadul (a katonaságtól).
3. Szabadul vkitől, vmitől: megszabadul (1–3). Szabadulni akar a földjétől, a házától. Alig tudtam szabadulni ettől a fecsegőtől. Szabadulni szeretne a gondoktól. Éreztem, hogy jó volna szabadulni [Esti Kornél] hatásától, s végképp szakítani vele. (Kosztolányi Dezső) Nem tudok szabadulni az egyszerre s együtt rohanva feltóduló emlékektől. (Móricz Zsigmond)
4. (ritka) Elszabadul (1). Egy nagy szilaj bika fut a keskeny utcán, Valahogyan vágó hidrul szabadulván. (Arany János)
5. (átvitt értelemben, ritka) Vkire szabadul: <személy> bizonyos időponttól kezdve vkinek a türelmével v. jóakaratával visszaélve, az illetőt a maga kényelmének v. szórakozásának a szolgálatába állítja. Vö: rászabadul (1a). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk szabadul. Ma délután rám szabadultak a házigazdám gyerekei. || a. (átvitt értelemben, ritka) Vmire szabadul: <kedvezőtlen társadalmi jelenség> vkinek v. vkiknek a kívánsága, érdeke ellenére teljes mértékben hatni, érvényesülni kezd vhol. Vö: rászabadul (2). Nagy háború szabadult a világra.
6. Vmibe v. vmire szabadul: beszabadul Mi ez? Hát ördögök szabadultak-e e palotába? – kérdé Hasszán. (Jókai Mór) Durcás úr… ha a színpadra szabadult, túlbömbölt egy menazséria kiéheztetett oroszlánt. (Ambrus Zoltán)
7. (bizalmas) <Inas, tanonc, ipari tanuló> felszabadul (4).
Igekötős igék: beszabadul; beleszabadul; elszabadul; felszabadul; kiszabadul; leszabadul; megszabadul; rászabadul.
szabaduló; szabadult.
