szabály
szabály főnév -t, -ok, -a
Általában vminek rendjét, módját kötelező erővel megállapító rendelkezés, utasítás, ill. elv, tétel; előírás.
1. Olyan, írásban rögzített v. vmely szokáson alapuló rendelkezés, elv, amely magatartásunkat, viselkedésünket, eljárásunk módját megszabja, meghatározza; amelyhez igazodnunk, alkalmazkodnunk kell. Erkölcsi, fegyelmi, intézeti, iskolai, szerzetesi szabályok; a → lovagiasság szabályai szerint; az udvariasság szabályai; túlteszi magát a szabályokon*: nem törődik velük; kijátssza, megsérti a szabályokat; megtartja v. tiszteletben tartja a szabályokat; nem törődik a szabályokkal. Áldásom veled; S elmédbe vésd jól e nehány szabályt… (Arany János–Shakespeare-fordítás) Önre nem kötelezők a kaszinói szabályok… ön asszony. (Krúdy Gyula) || a. (jogtudomány) Az emberi közösségi magatartás irányító elve, törvényes rendelkezés, amelynek megtartására a tételes jog kötelez. → Kényszerítő szabály; megengedő, parancsoló, tiltó szabály; vmely szabály alá esik; vmely szabályt áthág. A helyi tanácsokra és a végrehajtóbizottságokra vonatkozó részletes szabályokat külön törvény állapítja meg. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || b. Vmely (gyakorlati) magatartás, tevékenység, cselekvés módját, rendjét, menetét meghatározó, megszabó rendelkezés, utasítás. Helyesírási, kiejtési, közlekedési szabályok; a magyar helyesírás, a magyaros verselés, a számolás szabályai; szabály szerint v. a szabálynak megfelelően jár el vmiben. Szabály szerint volt öltözve. Szigorúan ragaszkodik a szabályokhoz. Nem verték belém tanítók Bottal a kötészetet, Iskolai [= iskolás] szabályoknak Lelkem sohsem engedett. (Petőfi Sándor) A latin szavakat nem franciásan, hanem a nemzetközi kiejtés szabályai szerint mondja. (Kuncz Aladár)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. Sok hasonló esetből, a gyakorlat (7) rendjéből, tapasztalati tényekből elvont rendszerező elv v. vmely tevékenység számára irányító erejű megállapítás; általános (elméleti v. gyakorlati) igazság, (tudományos) törvényszerűség. Matematikai, nyelvtani, verstani szabály; a latin nyelvtan nemi szabályai; kivétel a szabály alól; szabályként levon, megállapít vmit; elvonja, megállapítja, megfogalmazza, alkalmazza, követi a szabályt. (szójárás) (A) kivétel erősíti a szabályt. Régi maxima [= sarkigazság] a nyelvtanban: nincs szabály kivétel nélkűl. (Arany János) Magában a nagy mindenségben Sincs kivétel nélkül szabály. (Vajda János)
Szóösszetétel(ek): 1. szabályalkalmazás; szabályalkotás; szabályalkotó; szabálymagyarázat; szabálytervezet; 2. alapszabály; aranyszabály; életszabály; hármasszabály; házszabály; illemszabály; játékszabály; jogszabály; nyelvszabály; rendszabály.
