1. tárgyas Szagol vmit: <ember, állat> orrán át a levegőt beszíva, szándékosan v. önkéntelenül érzékeli vminek a szagát. Illatszert, virágot szagol; szagolja a dohányt; már szagolt v. még nem szagolt puskaport←. A bika, ha vért szagol, megvadul. Mért könnyezel hát? – Foghagymát szagoltam. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. tárgyas (ritka) <Szagot> érzékel. A Szentgyörgyiék és Garáék kutyái mind odagyűltek a konyhaablak mellé, a finom illatokat szagolni. (Mikszáth Kálmán) [Nóra] hunyorgott, mint aki olyan illatot szagolt, amely kellemesen csípi az orrát. (Gárdonyi Géza) || b. (tárgy nélkül) (ritka) Szagot érzékel. A szemünkkel látunk, a fülünkkel hallunk, az orrunkkal szagolunk.
2. tárgyatlan Vhova szagol: vhova fordulva beszívja a levegőt, hogy észlelje, érzékelje vminek a szagát. Vö: odaszagol (1). A kutya oda szagolt, ahonnan a zajt hallotta. Az óriás a napraforgók felé szagolt. (Gárdonyi Géza)
3. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) <Bizonyos jelekből> sejt, gyanít vmit; szimatol (3). Valamit szagol; veszélyt szagol. Ezt igazán nem szagolhattam előre. [A Mab királyné.] Piciny fogatján, alvó emberek Orrán keresztül hajtat e királyné… Némelykor udvaronc orrára hajt: S álmában ez fő hivatalt szagol. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.