szájtátó
szájtátó melléknév és főnév (rosszalló, tréfás)
I. melléknév -n, -bb Bámészkodó, bámészkodva ácsorgó. Egy pár szájtátó ember volt a faluháza előtt. (Jókai Mór) Hátrább szorították a kofasátrak felé a szájtátó, kíváncsi tömeget. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ja Szájtátó személy. Az utcán sok szájtátó nézte a menetet. Egy vargainas egy álmos szájtátónak fülébe kiált. (Vas Gereben) Az udvari szájtátók láttára megy véghez az a szcéna. (Jókai Mór)
