szakállas

Full text search

szakállas melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy>, akinek szakálla van. Szakállas koldus, öreg, próféta.  Vesztél volna az országodban te szakállas pogány. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (bizalmas) Borotválatlan arcú férfi. Ma nagyon szakállas vagy! || b. (gúnyos) Rendellenesen szőrös arcú <nő>. Az a szakállas nő a felesége? Annyira szakállas, hogy cirkuszban mutogathatnák.
2. Olyan <állat>, amelynek állán szakállhoz hasonló szőrzet v. tollazat van. Szakállas fóka, kecske, keselyű; (népies, régies) szakállas farkas: mesebeli f., amely mindenkit megtámad.  Csörtetett keresztül-kasul cserjéken, bozótokon, mint egy szakállas farkas. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) Olyan, amiről szakállhoz hasonló szálak lógnak le. Szakállas moha, gyökér.  [V vár] falán rajta van a füst, padlózaton a vér, tört ormú tornyán a szakállas moh. (Kemény Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Zuzmarás, jégcsapos.  A te éjszakai völgyedben setétség lakozik… későn hagyja el a szakállas tél fagya. (Vörösmarty Mihály) Nyolc hónapon át nem lát egyebet, mint jégcsaptól szakállas fenyőerdőket. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, régies) Olyan <fegyver>, amelyen a kulcs szakállára (4) emlékeztető kiálló rész van. Szakállas alabárd. || a. (átvitt értelemben, régies) Kampókkal ellátott. Szakállas nyíl.  Egyik lábát elhordta szakállas golyóbis. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben, régies) Szakállas ágyú: a XVIII. századig használt öblös szájú, a cső végén lehajló nyúlvánnyal megtámasztott á.  A szakállas ágyú voltaképpen falba fektetett nagy puska volt, s diónál nagyobb golyó nem fért bele. Szakállasnak a külső végén lehorgadó vasnyúlványról nevezték. (Gárdonyi Géza) || c. (átvitt értelemben) Szakállas horog: a) (halászat) az ín (4a) végén alkalmazott több h., amelyeken visszafelé álló külön kampó van; b) (tájszó) olyan hegyes eszköz, amelynek végén visszahajló horog van; a szénaboglyából nagyobb csomókat szoktak kihúzni vele.
5. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Szakállas tréfa, történet, vicc: régi, unalomig ismert t., t., v.
II. főnév -t, -ok (ritka, gúnyos)
1. Öregember. Már megint okoskodnak a szakállasok.  Szeretem ez öreg szakálast, Bár kevés van szeretni benne. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben, régies) Szakállas ágyú.  [Dobó] csak a szakállasokból pukkantott olykor. (Gárdonyi Géza)
szakállasodik; szakállasság.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi