szakma
szakma főnév ..mát, ..mája
1. Az ipar vmely ága; mesterség. A kőműves szakmában dolgozik. Jól kitanulta a szakmát. Tanul, vagy ne tanulj ki szakmát – | a tőkéseké a haszon. (József Attila) || a. Vmely mesterség, foglalkozási ág művelői együtt. Ünneplésére összegyűlt az egész szakma. Ő a szakma legjobb dolgozója. Kiérdemelte a szakma elismerését.
2. Általában minden olyan foglalkozás, amelynek folytatásához bizonyos tanultság és gyakorlat szükséges. Nem szakmája vmi: nem ezzel foglalkozik, s ezért nem ért hozzá; nem vág a szakmájába; jártas a szakmában. A biztosítási szakmában helyezkedett el. Új szakmát tanul. Ballerina és drámai színésznő vitáztak együtt egymás szakmája fölött. (Vajda János) [Az iskolában] negyven inasom volt mindenféle szakmából. (Móra Ferenc) || a. (ritka, régies) A tudománynak v. az irodalomnak vmely ága, melynek műveléséhez különleges képzettség, tehetség szükséges. A történetíró szakmáját kell a szónoklat számár igénybe vennem, nem a hatás, de a megértetés vágyáért. (Kemény Zsigmond) Még azt is meg tudtam mondani, melyik szakma micsoda tehetségekkel szaporodott a német irodalomban. (Jókai Mór)
3. (régies) A napi teljes munkaidőben végzett munka; műszak. [A harang] jelt adott a munkásoknak a szakma félbenhagyására. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): bankszakma; filmszakma.
