szakmány
szakmány főnév -t, -ok, -a (rendsz. egyes számban)
1. (régies) <A munkabérek megállapításában> az a bérezési rendszer, amelyben a munkás keresete az általa egy időegység alatt elkészített termékek mennyiségétől vagy a teljesített műveletek számától függ; teljesítménybérezési rendszer, akkordrendszer. Szakmány szerint fizetik; szakmányba adja, vállalja a munkát; szakmányban arat, dolgozik, kapál. Szakmányban vállalta a töltögetést. Egy sem kapált soha életében szakmányban végig egy napot. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka, régies) Műszak. Éjjeli szakmányban dolgozik.
2. (régies) A tőkés munkáltató és a munkás között az akkordrendszer alapján kötött megállapodás, akkord [2] (2). Megegyeztek a szakmányban. Megtartotta a szakmányt.
3. (régies) Az így vállalt és végzett munka; akkord [2] (3). Elvégzi szakmányt. Csak szürkületkor végzett a szakmánnyal. A lapnak megvannak rendes munkásai, kik elvégzik a szakmányt, és megtelik a lap. (Arany János) || a. (bányászat, elavulóban) Az időegységben teljesített bányamunka mennyisége. A vájat előrehajtása legalább 20 szakmány lesz.
4. (átvitt értelemben) Szakmányba(n): gépiesen, nem teljes odaadással. Szakmányban írja a verseket; szakmányban tanít. Oly halálos közönnyel foglalkozott a tananyaggal, mintha kukoricát morzsolt volna, szakmányba. (Móricz Zsigmond)
5. (ritka, régies) <A tőkés és az azt megelőző termelési rendben, rendsz. a napszámmal szembeállítva:> a munkabérnek az a formája, amelyben a dolgozó keresete az általa bizonyos időegység alatt végzett munkának, ill. a készített terméknek a mennyiségétől függ; akkordbér. Átvette, kiadta a szakmányt. || a (bányászat) A műszakra kiszabott bányászati munkálatok bére. Másfél szakmánnyal számolták el a végzett munkát. || b (népies, régies) Vkinek rendsz. vmilyen közös vállalkozás, együttes munka utána járó fizetsége, részesedése. [A zsákmányból Attila] a fejedelmi szakmányt, elosztva kétfelé, Választani raká mind Buda király elé. (Arany János)
6. (ritka, régies) Vmely ipri v. más szakma, foglalkozás v. mesterség. Költők egész raja, osztálya létezett, mely az énekszerzést szakmányul űzte. (Arany János) Ha azt akarja kend, hogy olyan embereket rakhasson hivatalba, akik a magok szakmányához értenek, bizony meg kell azt fizetni. (Jókai Mór)
7. (régies, költői) Tartozás v. annak egy részlete. A szerelem – Nem az a maroknyi föld, Mellyel a hűség, adója Végső szakmányát lerója, Eldobván a koporsóra. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): szakmánybér; szakmánybérezés; szakmánygazda; szakmánymódszer; szakmányműszak.
szakmányos.
