szállásadó
szállásadó [s-a] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy>, aki szállást ad vkinek. Szállásadó gazdája rendívül nyájas volt iránta. (Jókai Mór)
II. főnév Szállásadó személy. Meg akarta lopni a saját szállásadója, s majdnem emberhalál lett belőle. (Móricz Zsigmond) || a. (hivatalos) Az, aki szobát bérbe kiad. A szállásadó köteles bejelenteni albérlőjét.
Szóösszetétel(ek): szállásadónő.
szállásadói.
