számítgat
számítgat tárgyas ige -tam, -ott, ..asson
1. Lassan, nehézkesen, aprólékos gonddal, neki-nekifogva és megakadva v. ismételten számol (1), számít (I. 1–2) vmit. Az ujjain számítgatta, mennyi pénzt fog kapni. Izgatottan számítgatta a napokat, órákat. Egyre azt számítgatja, mennyi lesz a költség. A fukar hadd számítgassa A gyűlő aranyokat. (Petőfi Sándor) A mérnök fel sem pillantott,… nyugodtan számítgatott tovább. (Mikszáth Kálmán) Karácson felé örvendezve számítgatták a társaim, hogy hány nap járunk még az ünnepi vakációig. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben) Latolgat, fontolgat, (meg)forgat vmit elméjében; meghányja-veti magában. Az öregek azt számítgatják, hogy már csak egy jó kis eső kellene. Számítgatom, érdemes-e elmenni. Számítgatni kezdém, hogy miért hajtogassam fejemet egy embertelen előtt. (Vas Gereben) János magában számítgatja a tőle távolban történtek folyamát. (Jókai Mór)
Igekötős igék: átszámítgat; elszámítgat; kiszámítgat; összeszámítgat; utánaszámítgat.
számítgatás; számítgató; számítgatott.
