száműz
száműz [m-ű] tárgyas ige
1. <Rendsz. politikai okokból> büntetésképpen megtiltja vkinek, hogy vhol tartózkodjék, huzamosan kitilt vkit vmely nagyobb területről, amely az illetőnek addig állandó tartózkodási területe, hazája volt. Vkit száműz az országból. Szibériába száműzték a cári uralom alatt. Cseles nagyok szavára Száműzte a király. (Tompa Mihály) Mikor [Dantét] Flórencből száműzték, lekergették őt az alkotó cselekvés teréről. (Péterfy Jenő) Száműzni kell valakit, vagy vérrel a vért lemosni. (Babits Mihály–Szophoklész-fordítás)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, választékos) Nem tűr meg vmit vhol, távoltart, megszüntet vmit. Az ilyen módszereket száműznünk kell a közigazgatásból. Az éhes gyomor minden sentimentalismust száműz. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, ritka) <Közösség, politikai helyzet> leszorít vkit a társadalmi közösségi élet területéről, s magányra ítél. E nehéz korszak száműzött engem íróasztalomhoz. (Jókai Mór) || a. <Közösség, társaság> kitaszít, ill. nem vesz be vkit.
száműzet; száműzhető; száműző.
