szándék
szándék főnév -ot, -a (régies, irodalmi nyelvben) szándok
1. Vmely cselekvésre, tettre alkotásra, magatartásra irányuló tudatos, többé-kevésbé határozott törekvés, ill. annak akarati tartalma. Elhatározott, eltökélt szándék; → feltett szándék; jó, dicséretes, építő, kegyes szándék; (csak) jámbor szándék; → komoly szándéka(i) van(nak); → tiszta szándék; → tisztességes szándék; rejtett, titkos szándék; bűnös, gonosz, rossz szándék; eladó, vásárló, vevő szándéka van; vmilyen szándéka → van vkivel, vmivel; vkinek a szándéka vmire irányul; megmarad szándéka mellett; szándékában → áll; szándékában megrendül, meginog, megingat vkit; szándékáról letesz, lemond; szándékát megváltoztatja, megvalósítja; szándékától eláll, eltér; szándékával felhagy; jó v. rossz szándékkal van v. viseltetik vki iránt. [A szakácsnénak] nem az vala szándoka, hogy Tengelyi ellen gyanút támasszon. (Eötvös József) Állj meg, állj meg, Toldi! gyilkos a szándékod. (Arany János) Bennem a szándék, sok százados szándék, | Magyar bevárás, Úrverte ajándék. (Ady Endre) || a. A legjobb szándékkal sem: a legnagyobb igyekezettel sem; bármennyire szeretné, sem… || b. (ritka) Szándékkal: nem véletlenül, hanem készakarva, szándékosan. Szándékkal sohasem bántott senkit.
2. (jogtudomány) Büntetendő cselekmény elkövetésére irányuló tudatos törekvés. Előre megfontolt szándékkal elkövetett bűntett. Édes Annát előre megfontolt szándékkal elkövetett kettős gyilkosság címén vád alá helyezték. (Kosztolányi Dezső)
szándékú.
