szankció
szankció főnév -t, -ja (régies írva: sanctio is)
1. (politika, jogtudomány, régies) (Ünnepélyes) jóváhagyás, hozzájárulás, megerősítés; szentesítés. A pozsonyi országgyűlés… azért látszott adatva lenni a sorstól, hogy sanctiójával a forradalomnak szeplőtlenséget és szilárdulást adjon. (Vörösmarty Mihály) || a. (politika, jogtudomány, régies) Vmely törvény, (nemzetközi) szerződés törvényerőre emelése; (államfői) szentesítés.
2. (jogtudomány, sajtónyelvi) Vmely jogszabály, törvény megsértőire megállapított joghátrány mint a jogszabály hatályát biztosító jogi következmény; büntető rendelkezés, büntetés. Büntető szankció; érvénytelenségi szankció: olyan sz., amely a jogszabályba ütköző cselekményt (eleve) érvényteleníti. A haditörvényben csak egy sancito van: a halál. (Jókai Mór) || a. (jogtudomány) <Vmely jogszabályban, törvényben> a hatályát biztosító büntető rendelkezésekről szóló rész, záradék. || b. (politika, sajtónyelvi) Általában megtorló, büntető intézkedés, rendelkezés. Gazdasági, katonai szankció.
szankciójú; szankciós.
