szanszkrit
szanszkrit melléknév és főnév (régies írva: sanscrit is) (nyelvtudomány, irodalomtudomány)
I. melléknév -ul
1. Szanszkrit nyelv: az az ókori, az indoeurópai nyelvcsalád indiai ágához tartozó ny., amelyben a legrégibb indoeurópai nyelvemlékek fennmaradtak, s amelyet Indiában már az i. e. századoktól fogva csak irodalmi nyelvként használnak. || a. Szanszkritul: sz. nyelven.
2. E nyelven írt. Szanszkrit eposz, irodalom. || a. Szanszkrit betű, írás: olyan b., ill. í., amellyel a szanszkrit nyelvű szövegeket feljegyezték.
3. E nyelvvel v. e nyelven írt irodalommal foglalkozó. Szanszkrit filológia, nyelvészet. Ha megúnta magát, bement valamely órára… szanszkrit nyelvészetre, logikára vagy középkori irodalomra. (Babits Mihály)
II. főnév -ot, -ja Szanszkrit nyelv. Szanszkritot tanult. A cigány nyelv a klasszikai sanscrit… rokona. (Arany János)
