szántó
szántó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki a szántás (1) munkáját végzi. || a. Olyan <állat>, amellyel szántanak. || b. Olyan <eszköz>, amellyel szántanak. Mélyen szántó: a) (ritka, mezőgazdaság) olyan <eszköz>, amely a szokásosnál mélyebbre szántja a földet; mélyen szántó eke; b) (átvitt értelemben, választékos) a dolgok mélyére ható, a belső összefüggéseket alaposan feltáró <szellemi megnyilvánulás>. Mélyen szántó beszéd, fejtegetés, gondolat.
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, aki, ami szánt (3–4). A papírra sorokat szántó férfi; az arcra barázdákat szántó gond.
II. főnév -t, -ja
1. (ritka) Az a személy, aki éppen most szánt [1] (1). Kiviszem az ebédet a szántóknak. Hullámzó vetés közt Búvócskázik a fürj… Majd egy nyúl szökik fel… „Elébe! elébe!” kurjogat a szántó Ösztökéjét rázva. (Arany János) Néhol egy-egy kései szántót láttunk, amint megfordította az ekéjét a barázda végén. (Babits Mihály)
2. Rendszeresen megművelt földterület; szántóföld. Jól termő szántók. Piszkosbarna füstje fodrosan repült a kövér szántók felett… (Mikszáth Kálmán) Van a tanyához szántó, abban leginkább búzát meg kukoricát szokott termelni. (Tömörkény István)
Szóösszetétel(ek): szántóeke; szántógazdaság; szántógép; szántóhold; szántómarha.
