szántó-vető
szántó-vető melléknév szántóvető főnév (választékos)
I. melléknév Olyan <személy, közösség>, aki, amely szokás szerint szánt-vet, ill. földműveléssel foglalkozik. Szántó-vető ember, nép. Laci bátyám… felsőbbrendű lénynek érezte magát az egész falunál. Ezek a szántó-vető igás népek az ő szájában tulkok, barmok…voltak. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan, amivel földművelő munkát lehet végezni. Szántó-vető eszközök, gép.
II. főnév -t, -je szántó-vető személy. A szántó-vetők verejtékes munkája. Azt, hogy éljünk…, hogy mezítelenségünket eltakarjuk, könnyen eléri a szántóvető, akit telekje táplál. (Kármán József) Az ember úgy biceg az ilyen kocsi után, mint a holló a földeken a szántóvető után. (Gelléri Andor Endre)
