szar
szar főnév -t, -ok, -a (durva)
1. Ürülék, széklet. Csupa szar a csizmája. Szarba lépett. Szóláshasonlat(ok): hallgat, mint szar a fűben: hallgat, mert érzi, hogy rosszat tett, tudja, hogy ő a hibás, a bűnös; otthagyja, mint → eb a szarát; utálom, mint a szar(oma)t: nagyon utálom, undorodom tőle.
2. (átvitt értelemben, túlzó) Jelentéktelen, értéktelen, hitvány v. megvetendő dolog; vacak, semmi(ség). Szar az egész! Szarért akarja megvenni. Szart adnak érte. Ne hozz ide nekem minden szart! || a. (átvitt értelemben, túlzó) Hitvány, jellemtelen, megvetésre méltó személy; szemét alak; piszok, senki. Mondd meg annak a szarnak, hogy… Ilyen szarral szóba sem állunk!
3. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben) Jelentéktelen, értéktelen, említésre sem érdemes, megvetésre méltó <dolog, személy>; hitvány, silány, szemét. Szar alak, étel. Ilyen szar fizetésért dolgoztunk akkor. Mindenféle szar ügyekkel bajlódik.
4. (átvitt értelemben) Kellemetlen, zavaros, kínos helyzet; baj, szégyen, gyalázat. Belekerült a szarba; benne van, nyakig van szarban; nem tud kimászni a szarból.
5. (átvitt értelemben) <Szitokszóként, felháborodás, düh, indulat kifejezésére:> fene, frász, franc. Menj a szarba! || a. <Ragozatlan kérdőnévmással, a kérdés nyomósításra, indulat, bosszúség kifejezésére:> fene, frász. Mi a szar az? Hová a szarba tűnt el? Mi a szart csinál? || b. <Nyomósított tagadás kifejezésére:> semmi, (fészkes) fene. Tudja a szar. Szart (sem) ér az egész. [Kapott valamit?] Kapott szart! Szart sem kap v. adnak érte.
Szólás(ok): vagy szar, vagy kalaposinas: a) vagy lesz a dolognak vmi eredménye, vagy semmit; b) akár így, akár úgy, de dőljön el már a dolog; most válik el a szar a májtól: most tisztázódik a dolog, most lesz nyilvánvalóvá vmi, amiben eddig nem lehetett világos megkülönböztetéseket tenni. Közmondás(ok): szarnak, kárnak nincs gazdája: ha vmi baj történik, kár esik, rendsz. nincs, aki vállalja, hogy ő okozta, v. hogy övé a felelősség. Ne piszkáld a szart. v. nem jó a szart piszkálni, (mert még büdösebb lesz): ne feszegesd a piszkos ügyeket, mert még nagyobb disznóságok derülnek ki.
Szóösszetétel(ek): szarjancsi; szarjankó; szartúró.
