1. Fűszeres illatú, vadon is termő, de nagyobbrészt kerti növény; levele keskeny, gyak. kékeszöld, csészéje hengeres, szirmai piros, sárga v. fehér színűek, rojtos, sallangos v. csipkés-fogas szélűek. Dupla, magyar, teljes szegfű; szegfűt ület. A kertben sétál és szegfűjibe gyönyörködik. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. Ennek virága a szárával együtt. Minden kivonulónak a gomblyukában vörös szegfű pompázott. A kertbe majd egy szászos nő belép, Könynek borítván bánatos szemét, Mályvát, rozmarint, szegfüt szaggata. (Tompa Mihály) Drága tudás az én tudásom S egy szekfű is sok a magyarnak. | Irigy buták űznek, zavarnak. | Kicsi virág, szegény virág, | Hiszen eldoblak. Mit akarnak? (Ady Endre) Szegfűt tűzött a gomblyukába. (Hunyady Sándor) || b. (növénytan) Az ilyen növényeket magába foglaló nemzetség.
2. Ennek virágát utánzó népművészeti motívum, főleg fafaragásban, kézimunkában.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.