széjjelver
széjjelver tárgyas és tárgyatlan ige (kissé népies)
Szétver (1–3). Széjjelverte a macska fejét. (túlzó) Ide ne gyere, mert széjjelverem a fejedet!: <fenyegetésként>. A jég széjjelverte a tarlón a kereszteket. A zápor széjjelverte a vásárt. Majd széjjelverek köztetek! [Az obsitos] Kalandos életéből regét regére kezd…Ő, ki ármádiákat vert széjjel egymagán, Túl-jára hadnagyával az Óperencián. (Garay János) Széllyelverjük innét holnap a labancot… (Arany János)
széjjelverés; széjjelveret; széjjel verhetetlen; széjjelverhető; széjjelverő; széjjelverődik; széjjelver.
