székely
székely [e v. ë] főnév és melléknév
I. főnév -t, -ek, -e [ë, e] A székelyek: tömegében a Román Népköztársaságban, Erdély délkeleti részében a Magyar Autonóm Tartományban élő, magyar nyelvű népcsoport. A székelyek eredete, megoszlása; a székelyek között elterjedt monda. A székelyekre parancsot küldött, hogy kaszát, csépet azonnal otthagyjanak, s gyűljenek mind a város alá. (Móricz Zsigmond) || a. E népcsoporthoz tartozó, belőle származó, magát e népcsoport tagjának való személy, főleg férfi. Lófő székely. Két székely is volt a társaságban. Eddig csak belsőképen voltam…székely; de már külsőképen is; mert…ma tettem le a francia köntöst. (Mikes Kelemen)
II. melléknév -ül
1. A székelyek (I) közé tartozó <személy>, székelyekből álló <csoport>. Székely asszony; székely góbé ←; legény; székelycsapatok, hadosztály. Kis székely gyerek, | füle se látszik süvegtől, subától, | pirulva, boldog arccal ténfereg, | hol új csodát igér az ócska sátor. (Babits Mihály) Anyám kún volt, az apám székely, | félig román, vagy tán egésze az. (József Attila)
2. A székelyekre (1.) jellemző, hozzájuk tartozó, általuk használatos, náluk szokásos <dolog>. Székely agyafúrtság, fortély, leleményesség; székelykapu, népballada, viselet. [Az asztalos] késő estig készíti a vásárra a gyenge székeket, a keskeny székely ágyakat. (Tolnai Lajos) A kürtöskalácsig és levelensültig ott volt a székely konyha minden pompája. (Mikszáth Kálmán)
3. A székelyek által lakott <terület>, ill. az általuk lakott vidékhez tartozó. Székely falu, hegyek. Végignézvén a székely földeken…E felséges vidék úgy magához ragadt, Hogy szűk elmém épen a felhőkig dagadt. (Csokonai Vitéz Mihály) Székely hegyekből messze Ázsiába, | Az őshazába vándorolt ki ő… (Juhász Gyula)
Közmondás(ok): (régies) Székely támad, székely bánja: kezdj ki velem, majd megbánod.
Szóösszetétel(ek): székelyföldi; székelykapus.
székelyes; székelység.
