szekerce
szekerce [e-e-e v. e-ë-e] főnév ..cét, ..céje [e]
1. Rövid fanyélbe illesztett, lapos erősen kiszélesedő, domborúan ívelt élű vasszerszám, amelyet főleg ácsok használnak a fa durva megmunkálására, faragására. A szekerce éle, foka, nyele; kiköszörüli a szekercét. A mi Matyink… Látja, hogy… faragatlan fák vannak halmozva rakásra, Meg lesz már, így szól Matyi, meg lesz Döbrögi verve. | Elfordúl onnan, veszen egy… szekercét. (Fazekas Mihály) Az emberek másnap összegyűlnek a háznál. Ki zsuppot hoz, ki fát. Szekercét mindnyájan hoznak. (Gárdonyi Géza)
2. (történettudomány) Ehhez hasonló fegyver. Harci szekerce. Várbeli, több száznál, rohana rá ottan, Láncsa veri vértjét, szekerce sisakját. (Arany János) Éles fény esik Klytaemnestra szekercéjére, melyet férjére suhogtat. (Péterfy Jenő)
Szóösszetétel(ek): szekercecsapás; szekerceél; szekercefok; szekercenyél.
szekercés.
