szélhámosság
szélhámosság főnév -ot, -a
1. (csak egyes számban) A szélhámos főnévvel, ill. melléknévvel (I. 1, II. 1a) kifejezett jellembeli tulajdonság; vkinek szálhámos volta, természete. Szélhámossága hamar kiderült. Mindenki ismeri már szélhámosságát.
2. Szélhámos (II. 2) magatartás, viselkedés; szélhámoskodás, szélhámosságáról nem lehet leszoktatni. || a. Szélhámos (II. 2) tett, vállalkozás; szélhámoskodás. Sok szélhámosságot követett el. Leleplezték szélhámosságait. Az illető fiú naiv szélhámosságot akart elkövetni: ellopta egy társának a bizonyítványát, és azzal próbált más intézetbe beiratkozni. (Babits Mihály)
szélhámossági.
